Teremben nem megy az öregfiúknak

A győri Fehér Miklós Emléktorna 4. helye után javításra készült öregfiúk gárdánk Salgótarjánban, az ezúttal 20. alkalommal megrendezett Gabora Gála tornán. A rendezvényről tudni kell, hogy a nógrádi megyeszékhely egyik legrangosabb sporteseményévé nőtte ki magát az idők során. Ebben a „műfajban”, tehát az öregfiúk korosztályban pedig évről évre a legkiemelkedőbb országos eseménynek számít, számos kísérő gálamérkőzéssel, neves közéleti személyek és általában – éppen az év legkorábbi tornája lévén – a sportág krémje részvételével. Gabora János vállalkozó vezetésével valóban összefog a rendezvény sikeréért a város, és nem lehet panasz a vendéglátás színvonalára sem.

Az ETO nem először tette tiszteletét a Gabora Gálán, egy ízben, 1994-ben az elsőséget is elhódította. Utoljára 2002-ben vett részt a zöld-fehér csapat, akkor Mörtel Béla nyerte el a gólkirályi címét, amelynek serlegét az akkori korábbi távozás okán a rendezők ez alkalommal adták át az operáción nemrégen átesett, így ezúttal csak vendég egykori jeles csatárnak. Sajnos, győri szemszögből ez maradt a gála egyetlen valóban örvendetes eredménye…

Pedig jól indult minden az ellen az Újpest ellen, amely legutóbb Győrben simán lelépte a mieinket. Ugyan gyorsan megléptek két góllal a lilák, de a három helyen megváltozott összetételű győriek – Korsós, Hajszán és Herczeg helyett ezúttal Vincze, Madarász és Jäkl szerepelt – Madarász révén szépítettek, majd egy megtorlatlanul maradt Madarász-buktatás ellentámadásából 3-1-re alakult az eredmény. A hajrá azonban a győrieké volt, Bordás és Vincze góljaival sikerült az egalizálás, 3-3 lett a végeredmény.

Az alapos felújításon átesett salgótarjáni csarnoknak lassan mindkét oldali lelátóját megtöltötte a közönség a csoportmérkőzések fokozódó izgalmai közepette. Jelen volt a két híres tábor, az Újpest és a Ferencváros törzsközönségének „magja” is. Csoportunkban az újpestiek 4-1-re verték a Hotel Salgó néven szereplő helyi válogatottat, így az ETO a tarjániak elleni négygólos győzelemmel a döntőbe menetelhetett volna… Csapatunk a 20 percből szinte 17-et az ellenfél térfelén töltött, záporoztak a célt tévesztett lövések, vagy mindig akadt egy önfeláldozó mentés, amely megakadályozta az önbizalmat jelentő vezető gól megszerzését. Aztán az igyekezet türelmetlenségbe, egyéni kezdeményezésekbe csapott, s ahogy az lenni szokott, még a döntetlent sem sikerült elérni, mellyel pedig a 3. helyért mérkőzhettünk volna. Két perccel a befejezés előtt szabadrúgásból gólt kaptunk, majd kedveszegett együttesünknek egy újabb hazai találat adta meg a kegyelemdöfést, 2-0-s vereséggel.

Szinte szünet nélkül újra pályára kellett lépnie az ETO-nak az MTK ellen, az 5.-6. helyért: a mérkőzés képe hasonló volt az előzőhez, a többet támadó zöld-fehérek ezúttal is képtelenek voltak bevenni a kaput, hátul viszont egy alkalommal kénytelenek voltak kapitulálni, és az 1-0-ás vereség a torna utolsó helyét jelentette. Hozzá kell tenni azonban, hogy a játék – Verebes József edző szerint is – lényegesen jobb volt a korábbinál, csak éppen a befejezésekkel maradtak adósak labdarúgóink. Együttesünk a következő összetételben szerepelt: Berta – Ivanics, Virág, Bordás, Vincze, Madarász. Második sor: Bíró – Jäkl, Preszeller, Kövecses, Tamás, Ördög.

A tornagyőzelmet némi meglepetésre az idősebb Dárdai Pál vezérelte PMSC szerezte meg, az Újpest és a Ferencváros végzett a második, illetve a harmadik helyen.