Lutri: tornasportra egzisztenciát építeni

„Nyolc éve tornászok. Minden hétköznap délután háromtól este hatig tart az edzés. Plusz hetente háromszor reggelente erősítő gyakorlatokat végzek. Mint mindenki mást, engem is a szüleim írattak be szertornásznak. Merthogy anyukámnak nagyon tetszett a sportág. Eleinte kicsit idegesítő volt látni, hogy a többiek focizni mennek iskola után, de most már megszoktam. Célom, hogy a most hétvégén sorra kerülő ifi válogatón bekerüljek a 20 tagú keretbe. Onnan már könnyebb lesz versenyekre menni. Kerettagként Budapesten a győrinél jobb feltételek között készülhetek majd. Pesten a tornaterem sokkal nagyobb, a szivacsgödör például maga akkora, mint ez az egész terem együttvéve.

Nagy Richárd László és Varga Csenger is jó esélyekkel indul a most hétvégi válogató versenyen

Nagy Richárd László, 16 éves tornász szájából hangzottak el ezek a mondatok a Bercsényi Miklós közlekedési középiskola tornatermétől pár lépésnyire. Tenyerén látni lehet az ott ragadt magnézia port. Bent a teremben Kollár András vezetőedző és helyettese, Szűcs Róbert tartja a délutáni foglalkozást. A tornacsarnok tényleg nem nagy, éppen hogy a hat szer szűkösen elfér benne.

„A tornaszerek fölállítása minimum három órát vesz igénybe. Az elemeket nem könnyű mozgatni, némelyik több mázsát nyom. És mi naponta bontunk és építünk. Nagyon elkelne már egy korszerű, nemzetközi szintű tornaterem. És talán lesz is, ha a város elnyeri az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál rendezési jogát. Ha a tornacsarnok fölépül és a feltételek is olyanok lesznek, akkor az valószínűleg a tömegbázisra is hatással lesz” - mondja Kollár András, miután néhány percre elszakítottam a tanítványaitól.

Gyerekből ugyanis évről évre kevesebb van. Az ok részben a sportág sajátos tulajdonságaiból fakad. A tornára különösen sok energiát és időt kell fordítani. Pontosan az idővel van a baj, a szülők nagy részének ugyanis abból van a legkevesebb. A napi leterheltség mellett nem tudnak gondot fordítani arra, hogy kivárják az edzést végét és hazavigyék a gyereküket.

Akik maradnak és edzenek, azok is 18 éves korukra nagy valószínűséggel felhagynak a sportpályafutással. Hiába, óriási lemondással jár élsportolónak lenni! A szertornában végtelenül nehéz magyar, pláne nemzetközi szinten eredményt elérni. Egzisztenciát feltenni rá a mai világban lutrinak számít. A szülők ezért úgy gondolkodnak: a bizonytalan sportkarriernél a tanulás sokkal előbbre valóbb. A Bercsényi DSE férfi tornaszakosztályában jelenleg több mint hatvan kisgyerek nevelődik, további 12-en pedig igazolt versenyzők. Kollár András szerint a tornában a befektetett munka nagyon ritkán térül meg:

„Több versenyzőnk akadt, aki eséllyel pályázhatott a válogatott szereplésre is, valamilyen oknál fogva azonban ez egyszer sem jött össze. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy olyan tanítványra tegyünk szert, aki nem szenved sérülést és megmarad győri tornásznak is. Példaként hozhatom Szabó Nándor esetét, aki az érettségi után a Ferencvárosban folytatta a pályafutását. Ő a tokiói világbajnokság előtt egy hónappal szenvedett sípcsonttörést. Ezzel három év munkája ment tönkre!”

Jó tornász nem lehet akárkiből. Komoly akarati tényezőknek kell megfelelnie, hiszen az elemeknek a begyakorlása bizony sokszor fájdalommal jár. Hogyha megvan az elem, akkor azt be is kell illeszteni a gyakorlatba, amely további feszült munkát kíván. Edzést kihagyni, csak azért mert valakinek a tenyerét megsértette a vas, luxusnak számít…

„Ez nem olyan, mint a biciklizés, amit egyszer megtanul valaki és többé nem felejti el. Több heti munka veszhet kárba azzal, ha valaki nem gyakorolja és építi egymásra folyamatosan az elemeket. Kis túlzással, a tornászok mind mazochisták, életükből kiszorulnak olyan dolgok, mint a szórakozás, az udvarlás, a sörözés. Viszont a sport rendszerességre, szolidaritásvállalásra neveli őket. A közös szenvedés, az edzőtáborozás révén élethosszig tartó barátságok születnek. Edzőként látom a régi tornászokon, hogy a mai napig összejárnak és mindent megtesznek egymásért. Másként, mint egymásért dolgozva, harcolva, ezt nem is lehet csinálni!”